20140317

21

Portfólió II, 1. feladat

1/A
A kvízjátékot választottam. Sajnos a képfeltöltés csak a fizetős verziónál megoldható, így kénytelen voltam linkeket használni, ami kissé ront az összképen; de igyekeztem minél nagyobb felbontásúakat keresni.

20140223

20

Változz



Az élet kellemetlen helyzetekbe tud hozni. Kis döntések indítják meg a lavinát. Még fent maradsz 2 percet, amiből 10 lesz, aztán egy óra – és egyből fáradt leszel. Elszánod magad, hogy kipihened magad, aztán estére valahogy nem vagy kész mindennel, még 2 perc kell a házira, még 10 perc egy gyors zuhany, és ugyanott vagy. Szerintem sokaknak ismerős a dolog, nem folytatom.
Ne rontsd el. ha már még 2 perc miatt leszel hulla egész héten, és használhatatlan hétvégén, megéri? Nem hiszem.
Könnyen összeomlik a mindennapi kis rendszered. Emlékezz vissza, milyen voltál szeptemberben, és milyen vagy most. Mindenki belefásul a mindennapi követelményekbe, és észrevétlenül megyünk el a saját világunk összeomlása mellett. Lemarad a motiváció, a jókedv, és jön helyette a rossz közérzet, negatív hangulat.
Keresed a kiutat. Pótbarátok jönnek, mikor a „régiek” mellet nem érzed olyan jól magadat, pótcselekvések (csoki és társai); csak hogy ne tűnjön fel saját magadnak az érzés, mikor valami nincs rendben, és változtatnod kéne magadon.
Rossz helyzetben rossz döntések. Keresed a pozitív ingereket, és nem számít, hogy valódiak-e; sem az, hogy mibe kerülnek.
Vedd észre, ha nincs rendben valami. Kell egy kis idő, hogy rendbe szedd magad. Elég lehet egy hétvége, ha szerencséd van pont szünet lesz pár nap múlva, de érzed, ha ki kell hagynod egy napot a suliból/később munkából. Ez a kis idő nagyon is sok, de pont itt az ideje elkezdeni jól kihasználni, zárd ki a rossz befolyást.
Az élet senkinek sem egyszerű. Viszont ha már kikerültél a víz alól, és kapsz levegőt, miért nem úszol? Ha az kell, lásd be, hogy nem tudod megoldani a problémát, és felejtsd el.
Keress valamit, amit szeretsz csinálni. Érezd, hogy kiszakadsz a világból. Tegyél olyat, amit korábban nem akartál, nem volt kedved, vagy nem mertél. Bátran lépj ki a komfortzónádból, és változtass, ha kell. Próbálj ki új dolgokat, és valamelyik biztosan meg fog tetszeni.




Máskor viszont már a 2 perc se kelljen.

19

3.
Szerintem létezik a szabadság, a szabad akarat is, de a sors és a végzet is. Tudjátok például, hogyan játsszák a bridzset? Kiosztják a kártyákat - szerintem így születtünk. Hogy milyen lapja van az embernek, azt befolyásolja a genetika, a környezet, az idő. Ebben nincs szabadság, nincs választás...
De mint a bridzsben is, az nyer, aki a legtöbbet ki tudja hozni azokból a lapokból, amilyenjei éppen vannak. Ez a szabadság, a szabad akarat, hogy mit kezdünk azzal, amink van.(Feldmár András)



Egyetértek az idézett szöveg szerzőjével. Hiába akar valaki elérni egy célt az életben, ha nem arra született. Fontosnak tartom, hogy próbáljuk megkeresni, mi az, amit szeretünk csinálni, és tehetségesek vagyunk benne. Hiszen abban lehetünk sikeresek, amit szeretünk csinálni - de ki kell szűrni azokat, amikre egyszerűen képtelenek vagyunk. Alapvetően azt vallom, hogy mindenben keressük meg az egyensúlyt. Ennek a tökéletes megvalósulása az, amikor az élvezzük a munkánkat, és nem savanyodunk be, nem unjuk meg; különben valamilyen pótcselekvésbe menekülünk, aminek könnyen lehet rossz vége – túlzásba esünk, amitől jót remélünk, de valójában inkább ártunk magunknak.
Azt, hogy mit hozhatunk ki a testünkből, főleg a genetikától függ. Itt is nagyon sok lehetőségünk van, de a legtöbb adottságunk/tulajdonságunk kisgyermekként eldől, amikor még nem tudjuk befolyásolni az eseményeket.
Szellemi képességeink szempontjából szerintem vannak határok, amikkel születünk, majd gyermekkorunkban alakul ki az intelligenciánk nagyjából végleges mértéke, amely nagyrészt attól függ, milyen környezetben növünk fel.
A lehetőségeinket nem vagyunk képesek alapjaiban megváltoztatni, bármennyire is fejlettek a tudományok, de nagyrészt befolyásolhatjuk, mennyit mozgunk, mit tanulunk, milyen emberekkel vesszük körül magunkat.
A környezetünk szintén lényeges tényező. Kezdetben ezt sem tudjuk megválasztani: beleszületünk egy családba, beíratnak egy óvodába, később iskolába; majd rádöbbenünk, hogy tudunk változtatni, és elkezdjük értékelni a helyzetünket, keressük a jobb lehetőségeket.

Összefoglalva, a sors bizonyos mértékben irányítható, de csak miután ezt megértjük, döntésképesek vagyunk, és megvan az elszántságunk. Rengeteg tényező közrejátszik a személyiségünk alakításában, a jellemünk alakulásában; s ezek lesznek azok, amik meghatározzák későbbi tetteinket. Amit kapunk, nem tudjuk előzetesen befolyásolni, de ha megérjük, hogy több út áll előttünk, rátérhetünk bármelyikre, kikerülünk mások irányítása alól. Vagyis, kaptunk valamit, és ebből kell a legjobbat kihoznunk. Feldmár András jól leírta a témát.

20131102

17

Aki nem tud helyesen írni, azt nem veszik komolyan - a helyesírás
(Saját téma)

Akinek rossz a helyesírása, általában nem veszik komolyan az életben. Alapvető követelmény mindenki részére, hogy rendelkezzen e téren bizonyos szintű tudással.

A rossz helyesírású ember nehezebben tud érvényesülni, információkra szert tenni, csak keservesen képes megoldani egyes felmerülő problémáit. Akadályt jelenthet akár álláskeresésnél, vagy munka közepette, akár esetleg idegen nyelv tanulásánál is (ami megint csak rontja pl. az állásszerzés lehetőségét), vagyis egyszerűen az élet minden területén, ahol nem elég csak beszélni, hanem írásban kell teljesíteni; és a dolgok egymásra hatva terjednek ki majdnem mindenre. Szinte nem is lehetséges normális életet élni, ha valakinek nem kielégítő szintű a helyesírása.

Szerintem – többek között a fentiek miatt – mindenkinek illik, és kell is tudnia helyesen írni. Ez beletartozik a kultúránkba, a nehéz nyelvünk is egy hungarikum, többek között ez tesz minket magyarrá, bármennyire is bonyolult egyes szavak helyesírása.

Nézzük a másik oldalt is, amikor helytelenül kell írni. Bizonyos esetekben valóban ez a helyes, amikor a szándékos rossz adja a slusszpoént. Példa erre a „Dolan kacsa”, vagy a „Baszont és szkuvi do” képregények, ahol a rossz helyesírás csak egy a sok eszköz közül, ahol a primitíven rajzolt figurák, a nyakatekert helyzetek és a helytelenül írt szöveg adják a viccességet. Annyira rosszak, hogy már jók.



(A Wikipedián utána olvasva tudtam meg a témámról, hogy két változata is létezik: egyik a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, a másik az Osiris kiadó gondozásában megjelent verzió.)

16

Fontos-e, hogy legyen példaképünk?
(Tanári téma)

„Mintául választott személy, akiben a példaképválasztó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg v. ismer fel.” - Zrinszky László

Szerintem nem felétlenül van rá szükség, hogy legyen példaképünk – bár célok nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Egy példakép lehet cél is: el szeretnénk érni valami hasonló eredményt, mint ami neki sikerült – akár életcélnak is állíthatjuk. Küzdeni valamiért, amire már régóta vágyunk. Jól kell választani, hogy a megfelelő irányba tereljük a sorsunkat, így elég lehet egy cél is. Nem szükséges a példakép, de nagyon jó kivetülése lehet a vágyainknak, megfoghatóvá teszi mindazokat, és szintén megmutatja nekünk, hogy lehetséges, nekünk is sikerülhet.

Tipikusan példakép lehet életünkben valamelyik szülőnk: szeretnénk továbbvinni a „hagyományt”. Természetes, hogy keresünk magunknak valamit, ami mentén folytathatjuk, mindig előrelépve, fenntartva a fejlődést. Nem szeretnénk csalódást okozni sem nekik, hogy elvesztegetjük amink van, és nem pedig kamatoztatjuk. Valamilyen mértékben az ő céljaikat is átvesszük.

Később megismerünk embereket, akikre felnézünk. Néhányan csak inspirálnak minket valami újra, de szintén ebből következik, hogy mások példaképpé is válhatnak, akár csak egy kis időre. Egy pillanatra is gondolhatjuk, milyen jó lenne, ha például úgy értenénk az adott dologhoz, mint az az ember. Aztán egyik pillanatról a másikra elfelejtjük, miben is akartunk hasonlítani bizonyos személyekhez. Szempillantásnyi idő alatt eldőlhet az életünk további menetele.

Részleges példaképeink is lehetnek, mint arra az előző részben utaltam. Nekik csak egy-egy kiragadott tulajdonságukat tiszteljük, ismeretében annak, hogy más jellemzőiket elutasítjuk.

Lehet valódi, vagy kitalált személy is példakép. Utóbbi választása nekem nem szimpatikus, mivel csak elképzelni tudjuk, milyen lehet az ő sikere, vagy a mozivásznon teszik elénk, de nem kézzel fogható eredményekkel rendelkezik, az egész léte fiktív; csak álmodozni lehet róla, nem megélni. Viszont előbbi esetén akár láthatjuk minden lépését, hibáit – erényeit, jócselekedeteit – ballépéseit, amikből levonhatjuk a magunk életére vonatkozó tanulságot.